Szokták mondani, hogy aki nem játszik, az nem is nyer. De mi kell a tőzsdén, hogy "játékban" maradhassunk? Elsősorban tőke!

Csak úgy maradhatunk a piacon, ha nem hagyjuk elveszni a tőkénket, különben kizártuk magunkat a "játékból". Mintha a blackjack asztalnál lenulláznánk magunkat és csak pislognánk, amikor a többiek bezsebelik a nyereményt a remek osztások után. (most persze sarkítok, mert a tőzsde nem teljesen szerencsejáték, de mindenképp nagy szerepe van a szerencsének, vagy ha úgy jobban tetszik, a VÉLETLEN-nek)

Tehát valahogy a kockázatot kezelnünk kell. Először elmondom szerintem mi NEM kockázatkezelés:

• Diverzifikáció
• "Vedd meg a legjobb papírokat és tartsd"
• Tarts annyi % részvényt ahány éves vagy, a maradék legyen kötvény
• Stb...

Apropó: Létezik-e kockázatmentes eszköz? Erre lehet kitérünk egy külön posztban később.

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk, tudnunk kell mi is pontosan a kockázat. A szakma meghatározása valami olyasmi, hogy az adott eszköz múltbeli árfolyam-ingadozása. Ha így jobban tetszik: szórása (a múltbeli hozamok változékonysága). Ez kétségkívül jól leírja az adott instrumentum MÚLTBELI viselkedését. De mi lenne ha azt mondanánk, hogy a kockázat a veszteség lehetősége? Jelen esetben a VÉGLEGES pénzbeli veszteség lehetősége. Amikor kötünk egy ügyletet, veszteségnek tesszük ki a pénzünket a nyeremény reményében. De mennyi legyen ez a veszteség? Ez egyéni preferencia és kockázattűrési képesség kérdése, de talán jó megoldás ha a kereskedésre szánt tőkénk százalékában fejezzük ki. Pl. ha a spekulatív kereskedésre 5.000.000 Ft-ot allokálunk, akkor lehet ennek 1%-a, ami 50.000 Ft-ot jelent minden ügyleten. Hozhatunk mellé egy olyan szabályt, hogy nem kockáztatunk ÖSSZESEN többet, mint az allokált tőkénk 5%-a, ami itt tehát maximum 250.000 Ft. Ebből az következik, hogy egyszerre 5 nyitott ügyletünk lehet, amiken egyenként a tőkénk 1%-át tettük kockára (feltettük a tétet, hogy kapcsolódjak a blakjackes hasonlathoz). Könnyen belátható, ha csökkenni kezd a tőkénk a veszteségek miatt, akkor egyre kevesebb pénzt teszünk kockára ezzel a módszerrel, hiszen a csökkenő tőke 1%-a is csökkenni fog.

Na álljunk csak meg! Hiszen azért tőzsdézünk, hogy nyerjünk, nem igaz? Mi ez az előadás a veszteségről? Van egy rossz hírem. Ha sokat játszod ezt a játékot, akkor VESZÍTENI FOGSZ! (Ez igaz a hosszútávú befektetésekre is. Az ziher, hogy lesz egy időszak, amikor a portfólióban MINDEN papír ellened megy majd.)

Gondolj bele! A piaci árfolyamokra az egyéni befektetőnek (mármint ilyen kis pénzzel) SEMMI hatása. Egy valamire lehetünk hatással, az pedig az, hogy mennyi pénzt fogunk kockáztatni. Aki megérti ezt és nem "ragad be" egy rossz ügyletbe, vagy nem veszíti el a tőkéjét mindenestül, máris sokat tett a sikerért. (Sokkal többet, mint aki pl. mémcoinba tette élete megtakarítását. Igen, van ilyen is.)

Most hogy már tudjuk mennyit szeretnénk kockáztatni, nézzünk erre egy számszerű példát is. Tegyük fel, hogy a lenti grafikon alapján úgy döntünk, hogy veszünk OTP-t, mert áttört a sárga vonallal jelzett ellenálláson és abban bízunk, hogy folytatódik a lendület.

Úgy gondoljuk, ha mégis a piros vonallal jelzett érték alá esne, akkor valószínűleg nyitva az útja nagyobb mélységek felé is, tehát már nem akarunk ott benne ülni.

Mennyi részvényt vehetünk, hogy maximum csak az ügyeltenkénti max. kockázatnak megfelelő veszteséget könyveljünk el, ha eléri az általunk definiált kiszállót? A megoldás: Kockázat/(Vételi árfolyam-Kiszálló). A fenti értékeket behelyettesítve: 50.000/(25.570-23.000)=~19db.

A kiszállás eszköze általában a STOP megbízás, melyet úgy állítunk be, hogy ha az árfolyam lecsökken 23.000 Ft-ra, a rendszer adja el a papírokat, bármi történik. Ezzel kiszálltunk és elkönyveltük a (remélhetőleg kisebb, de biztos) veszteséget.

Itt érdemes megemlíteni, hogy - ritkán ugyan - de előfordul, hogy az árfolyam "átugorja" a STOP megbízásunk aktiválási árát (réskockázat), ilyenkor bizony nagyobb bukóban ülünk, mint amit a STOP által meghatároztunk. Ilyen esetben tapasztalatom szerint, ha ezt észleljük, jobb azonnal piaci áron megszabadulni a részvénytől, nem pedig várni, hogy hátha "visszafordul kicsit".

Tehát az egyértelmű tanácsom: ne hagyjuk, hogy a veszteség kontroll nélkül nőjön a számlánkon, mert előbb-utóbb eléri azt a pontot, amikor sokkal nagyobb veszteséggel szállunk ki, mintha betartottuk volna a fenti egyszerű szabályt.